Belvárosi Ferences Templom Cím: 1053 Budapest, Ferenciek tere 9. Telefon: (1) 317-3322 Templomigazgató: P. Kárpáti Kázmér OFM
MINDENNAPOK
MÚLTUNK
ÉLETÜNK
EGYHÁZZENE
GALÉRIA
IMPRESSZUM
Vissza a főoldalraBelvárosi Ferences Templom
Templomigazgató:
P. Kárpáti Kázmér OFM
Cím: 1053 Budapest,
Ferenciek tere 9.
Telefon: (1) 317-3322
Fax: (1) 317-3970
E-mail: pestiferences@ofm.hu
Honlap: pestiferences.ofm.hu

©Belvárosi Ferences Templom
Legutóbbi frissítés: 2015.02.15.
Zenei múltunk régen és ma

Régi és új együttélése a Belvárosi (pesti) ferences templomban

Deákné Kecskés Mónika DLA
a Pesti ferences templom
egyházzenei igazgatója, a
Széchényi István egyeteme
Vargha Tibor Zeneművészeti
Intézetének, valamint a
Nyíregyházi Főiskola Ének-
Zenei Tanszékének docense

A kezdetektől a török pusztításig

A pesti ferences templom mai barokk formájában csak a 18. század elején épült fel, története azonban a 13.század közepéig nyúlik vissza. Az 1209-ben megalakult ferences szerzetesrend tagjai Magyarországon már IV. Béla, a „ferences” király (1203-1270) idejében megjelentek, aki kolostorokat, templomokat alapított a rend számára. A Pesti ferences templom alapítását szintén neki köszönhetjük. A régi Pest abban az időben csak a mai Irányi Dániel utca – Ferenciek tere – Petőfi Sándor utca és a Régiposta utca által határolt területet jelentette, amely nagy részben városfallal volt körülvéve, illetve a Dunának egyik ága övezte. A mariánus ferencesek első temploma a város határában, a városfalakon kívül, a kapuk közelében a tatárjárás utáni időben 1250 és 1260 között épült fel. A rendi szabályok szerint a városon kívül felépült és eredetileg Veronai Szent Péter vértanú tiszteletére felszentelt gótikus templom ugyanazon a helyen állt, ahol ma is találjuk. A ferences rendházon túl már Rákos mezeje terült el, ahol – mint a történelemből ismeretes – nemegyszer országgyűléseket tartottak, és ilyen alkalmakkor a ferences templomban ünnepélyes szentmisét mondtak, ahol a király, az ország nagyjai és az egyház méltóságai is megjelentek. Így például IV. Kun László óta az országgyűlések utáni ünnepélyes Te Deumokat itt tartották. Korabeli feljegyzések szerint III. András királlyá választásakor is itt mutatták be az ünnepélyes szentmisét.

A 15. század elejére a templom jelentős lelki és társadalmi központtá fejlődött. 1444 Caesarini Julián pápai követ utasítására a mariánus ferenceseknek át kell adniuk a templomot a rend obszerváns ágának. Végül az épületegyüttest VI. Sándor pápa 1492-ben a cseri barátoknak adta. A szerzetesek letelepedésük kezdetétől hitéleti tevékenységük mellett gyakran közéleti, irodalmi és tudományos munkát is folytattak. Kapisztrán Szent János is kedvelte ezt a templomot, mivel a Rákosmező közelsége miatt könnyebben tudta tartani a kapcsolatot az ország nemességével. Az egyik legismertebb irodalomtörténeti nagyság a 15. századból a budai, később esztergomi kolostorban tanító Temesvári Pelbárt. Az ő tanítványa volt Laskai Ozsvát, a pesti templom neves hitszónoka, a kolostor házfőnöke, később a magyarországi provincia helytartója. Laskai háromkötetes gyűjteményes munkája (Biga salutis) ünnepnapi és nagyböjti szentbeszédeket tartalmaz, munkájába a latin szöveg értelmezése végett magyar szavakat is közbeszőtt. Temesvári Pelbárt utolsó munkáját Laskai fejezte be.

E század végéről, 1499-ből származik az első, a templom egyházi zenéjére is utaló adat. Ennek tanusága szerint annyian látogatták a misét, hogy minden nap „énekes misét” kellett tartani.

A 16. század elején a beginák rendházai is felépült a templommal szemben. Így könnyebben tudtak átjárni a nővérek napi miséjükre. II. Ulászló idejében ebben a kolostorban már kolostorban működött Vásárhelyi András szerzetes, a középkori vallásos költészet egyik legszebb termékének az Angyeloknak nagyságos asszonya … kezdetű ének szerzője. Ő irodalmunk első névszerint is ismert magyar költője, nevét a versfők összeolvasása adja. A 17 szakaszból álló vers végén Vásárhelyi utal a vers keletkezésének időpontjára és helyére is:

Ezt szerzették Pestnek városában,
Ugyanottan szent Péter utcájában:
Születet után elmúlt időben
Ezerötszáz és nyolc esztendőben.

(Szent Péter utcája a mai Kossuth Lajos utca) – Vásárhelyi András a várpalotai kolostorba került, ahol a törökök két szerzetestársával együtt megölték. Nem valószínű, hogy a költemény valaha felhangozhatott volna a korabeli liturgiában. Napjaink liurgiájában viszont fontos szerepet kapott. A vers ma népénekként szolgál. Az ÉE 232 Mária-énekké vált, ez Porciunkula ünnepének fő éneke.

1526-ban, Buda elestekor a Pest városával együtt a templomot is felégették Hiába építették újra 1537-ben, 1541-től, a török megszállók a keresztény imahelyet dzsámivá alakították.

A 18. század

1687-től a szalvatoriánusok kapták vissza a Pesti templomot. A kolostor egyházát eredetileg a domonkosrendű 1252-ben megölt Szent Péter vértanúnak dedikálták. 1711-ben, immár a mariánusok az 1562-ben meghalt Alcantarai Szt Pétert tették meg védőszentnek.

A kolostor és a templom végül 1717-ben épülhetett fel újra. Ma is ismert alakjának alapjait 1727- ben fektették le.

A 18. századból több olyan forrás áll rendelkezésünkre, amelyről a mariánusok, s íly módon a pesti ferencesek mindennapjainak zenei és egyházzenei gyakorlatára következtethetünk. A század elejétől kezdve rendelte el Historia Domus vezetését P. Schneider Dénes (1712-15) provinciális. A források tanusága szerint a rendi élet, s ezen belül a kultúra és a tudomány különböző ágainak művelése nagy lendületet vett a 18. század elején.

1730-ból való az a Mariana Provincia Tartományi szabályzata részletesen tárgyalta azokat a ferences sajátosságokat, amelynek előírásai a pesti ferences templom egyházi zenéjére is hatással lehettek. A szabályzat megemlékezik a testvérek liturgikus mozgásairól, amelyet a karzaton, a zsolozsma különböző tételei alatt kellett végezni. A rendelkezés megkívánta, hogy a kóruson ne legyen semmi különcködés, sem a hang minőségében, sem a testtartás vonatkozásában. A forrás a mozgások leírásával jóval többet foglalkozik, mint a zenei megvalósítás tárgyalásával. Az előírás megkívánta, hogy mindnyájan egy irányba nézzenek, egyszerre álljanak fel, üljenek le, hajtsanak térdet vagy fejet: Senkinek nem engedték privát könyv használatát. Nem támaszkodhattak az ülőkéhez, a Benedictus és a Magnificat kantikumok alatt, a Te Deum Laudamus és a Laudate Dominum de coelis alatt az ülőhelyeken kívül álljanak egyenesen, födetlen fejjel. A Verbum caro, Homo factus est, Te ergo quesumus, O salutaris hostia, O crux, spes unica, Tantum ergo, Coelites et inferni, Veni creator Spiritus és Ave Maris stella szavaknál- térdet kellett hajtani.

Főhajtás járt Jézus nevére a Szentség vagy a főoltár felé, valamint Mária vagy Szent Ferenc nevére a kóruson egymás felé, ezen kívül a főoltár vagy a Szentség felé. Szintén fejet hajtottak az officium könyörgésére egymás felé, többi könyörgésre oltár felé.

Az officium éneklése, az ún. „Cantus fractus sive figuratus” tilos mindenütt a testvérek számára, olyannyira, hogy templomainkban (ahogyan tilos más hangszer az orgonán, a hangszerek királyán kívül) tilos az éneklés is az előljáró tetszése szerinti bűntetés terhe mellett. Ezt csak a fejedelmek és fő egyházi előljárók jelenlétében engedték. A kiemelkedő ferences ünnepeken, így Szent Ferenc ünnepein Porciunkulakor, Páduai Szent Antal ünnepén csak világi zenészeknek engedték a mise zenés szolgálatát. Erre azért volt lehetőség, mert a hasonló ünnepeken az atyák száma nem volt elegendő részben a gyóntatáshoz, sem ahhoz, hogy a kóruson a szentmise alatt énekeljenek. A konventmisék tehát nem voltak énekesek, kivéve a nyilvános ünnepeket és a rend ünnepeit. Ekkor a kijelölt miséző (officiális), akinek a karinges klerikus segédkezik, a szentmise szövegét kissé emelkedettebb hangon olvasta. A forrás külön kiemeli, hogy az énekelt misék esetében nem kell erőltetni az éneklést, „a botrány kerülendő”. A forrás VIII. Kelemen pápa dekrétumaira hivatkozva minden szerzetesnek kötelezővé teszi a kórus végzését. A szentmise bemutatásában minden papnak előírta, hogy tartsa be a Római Szent Egyház által előírt egy és ugyanazon rítust. Ezért utasította a házfőnököket, hogy legyen minden rendházban egyházmegyei rituale is. Ennek betartása nem ütközhetett nyelvi akadályokba. A statutum szerint a noviciátus alatt inden testvérnek beszélgetési szinten kellett elsajátítania a latin nyelvet. A Pesti rendházban és a hozzá tartozó templomban. 1784-ben május 13-án 15 pap és 2 testvérszolgált.

A 18. századból több olyan zeneszerző, zenész, orgonaépítő neve maradt fenn, akik mariánus ferencesként résztvehettek a Pesti ferences templom liturgiáin. Közéjük tartozott a Pesti ferences rendházban is működő Roskovszky Pantaleó (1734-89).

Roskovszky szlovák származású ferences orgonista és zeneszerző volt. A podolini piaristák gimnáziumába járt, utána a nagyszombati, jezsuita egyetemen filozófiát tanult. 1756–1760ig a Nagyszombathoz közeli Szent Katalin kolostorban végezte teológiai tanulmányait. 1761-ben szentelték pappá. ezután az érsekújvári, pozsonyi, nagyszombati valamint a pesti rendházban működött. A ferences szerzőkről a szigorú rendi szabályok miatt nagyon keveset tudni. Roskovszky életkörülményeiről és munkásságáról mindössze egyik kötetének végén egy, 1761 és 1789 közötti szlovák nyelvű bejegyzés tanúskodik: „Boldogtalan óra, melyben ferences maradtam; ha a bort és vért akollá lehetne változtatni, akkor szívesebben őrizném a nyájat és nem szenvednék ennyire az éhségtől és hidegtől.” A puritán életforma ellenére, avagy éppen ennek köszönhetően a komponista mind kéziratainak számával, mind minőségével kitűnik kortársai közül. Misekompozíciói és más egyházi művei az ún. „ferences–stílusban” születtek, amely eredete a ferences, gregorián korálisban keresendő, s melyre az egy-, vagy több orgonakíséretes énekszólam volt jellemző. Két világi, billentyűs zenét tartalmazó kötetéről tudunk. Ma mindkettőt az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik . Legnépszerűbb műveit, a Haec diest, a B-dúr misét és a Regina coelit több, korabeli gyűjteményben is megtaláljuk.

Az orgonista tisztségeket is ferencesek látták el. A művészetpártoló mariánus provinciális, majd tartományi könyvtáros, p. Kósa Jenő (+1783) feljegyzése szerint 1780-ban 33 orgonista élt a provinciában, 25 közülük felszentelt pap volt. Ugyanez a pater Kósa ismerte fel a pesti ferencesek rendházában is élő Roskovszky képességeit és adatta ki 1769-ben - a kortárs ferences komponista: Gaudentius Dettelbach kompozícióival együtt - miséit, Requiemjét és litániáit. A rend 1730-as statutumainak ismeretében nem állítható bizonyossággal, elhangozhattak-e Roskovszky kompozíciói a Pesti ferences templom liturgiáin. A szerző csembalóra írt saját kompozíciói és billentyűs gyűjteményei feltehetően tanulmányi céllal készültek, vagy a házi muzsika céljait szolgálták. A templom egyházzenei gyakorlatához az egyetlen biztos adat az, hogy volt orgonája, amelyet először 1787-ben említ a canonica visitatio.
A jozefinizmus a pesti ferencesek mindennapjait, liturgikus szokásait is megváltoztatta. A többi szerzetesrendet sújtó intézkedések mellett II. József 1784-ben a regulán is módosított. A „kalapos” király 1786-ban töröltette Szent Ferenc Stigmatizációjának ünnepét, és a rend fő búcsúnapját, a Porciunkula búcsút. Megtiltotta a közös zsolozsmázást, mondván zajongásukkal másokat zavarnak és saját hangjukat is elrontják. A ferenceseket kötelezte, hogy a Nagyhét folyamán a római liturgiát végezzék, amelyet a tridenti zsinat után igyekeztek mindenütt bevezetni.

A 19. század

Keveset tudni arról, milyen lehetett a liturgikus zene a 19. században, a Pesti ferenceseknél. Annál több információnk van a templomban megforduló zenészekről. Élesen bírált az osztrák rendszert Pater Albach József Szaniszló (1795-1853), a 19. század ferences prédikátora Széchényi István (1791-1860) lelkiatyja és Liszt Ferenc (1811-1886) barátja. Mielőtt Pestre jött Szombathelyen majd Érsekújváron volt orgonista. A pesti kolostor lakója volt, de itt inkább a Habsburg udvart kritizáló prédikátorként híresült el, mintsem orgonistakén.

A templom orgonája, az 1822-es látogatási jegyzőkönyv szerint 16 regiszteres, kétmanuálos a hangszer volt. Egy 1847-es javítási terv részletesebb leírást is ad: a manuálon 9, a pozitívon 3, a pedálon 4 regiszter szólt. A dokumentum alapján valószínű, hogy ekkor még az egész hangszer a mellvédben állt egy szekrényben (alul a pozitív, felül a főmű), s az orgonista hátul játszott. Mivel a szerzetesek stallumai a karzat hátuljában voltak, az orgona egyaránt szolgálta a lent celebrált misét és a fenti karimát. A két művet 1851-ben választották szét.

Liszt Ferenc a Pesti ferences templomban lett a ferences harmadrend tagjává. P. Golessényi Pantaleó provinciális fogadta a zeneszerzőt a rendtartomány confraterévé. Liszt Szent Erzsébet oratóriumát is ferences habitusban vezényelte. Mikor Pestre jött, mindig felkereste a barátokat. Napi imájának pontos helyét ma is emléktábla őrzi a templomban. A szerző végrendeletében a barátok pesti templomának kriptáját jelölte meg.

A 20. század egyházi zenéjének emblematikus alakja a Pesti ferencesek történetében Gergely Ferenc (1914–1998), volt. Munkássága a templom három történelmi jelentőségű időszakán ívelt át: 1936-tól 1998-ig szolgált a Pesti ferences templomban. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma: Egyetem) professzora, akit – Liszthez hasonlóan – a ferences rend confraterei közé fogadott. 1931-től haláláig volt a Belvárosi Ferences Templom orgonaművésze, 1948-ig karnagya. Szinte egész életén át, hatvanhét évig szolgált a templomban. Gergely Ferenc 1933 és 1942 között a Zeneakadémia orgona szakán és a főiskolai énektanárképző szakán Zalánfy Aladár (1887-1959; orgona), Wehner Géza (1888-1947; zongora), Siklós Albert (1878-1942; zeneszerzés) valamint Harmath Artúr, Bárdos Lajos (1899-1986) és Ádám Jenő (1896-1982) tanítványaként végezte. Ezt követően 1940-ben és 1942-ben Lipcsében Günther Raminnál(1898-1956), 1948-ban Párizsban Olivier Messiaennál (1908-1902) járt tanulmányúton. Kiterjedt zenepedagógiai tevékenységével orgonaművészek és kántorok generációit indította el pályájukon. Tevékenységéért több világi kitüntetésben is részesült (mások mellett: 1992 – Liszt díj, 1994 – Kossuth díj), 1989-ben II. János Pál pápától megkapta a „Nagy Szent Gergely Rend civil osztályának lovagja” címet. Földi maradványi – végakaratának megfelelően – a Belvárosi Ferences Templom kriptájában nyugszanak. Templomi szolgálatának kezdetén, 1936-ban kezdeményezte Gergely Ferenc, hogy Liszt Ferenc születése (október 22) és halála (július 31) napján hangversennyel emlékezzenek meg a zeneszerzőről. Népének repertoárján haláláig szerepeltek olyan búcsús amelyek sem a Szent Vagy Uram (1931) kántorkönyvben, sem a későbbi Éneklő Egyházban nem szerepeltek, de közkedveltek voltak a ferences búcsújáró helyeken . Improvizációs stílusa fogalommá vált a pesti orgonisták között. A hatvanas évek közepéig a Nagymise a déli mise volt a pesti ferenceseknél. Az ezt követő improvizációk színvonalát a saját szolgálatuk befejezése után ide zarándokló kántorok, egyházzenészek beszámolói dícsérik.

1948-ban megalakult vegyeskart ferences testvérek vezették: a római Santa Cecilia akadémián végzett P. Szak Ányos és P. Kamill.. A kórus repertoárján Mozart: Kleine Orgelmesse-jét, Mozart: C-dúr Missa brevisét KV. 257, Bárdos Lajos, Halmos László miséit és a korban újnak számító Lajtha László: Mise fríg hangnemben c. művét. Ezek az ordináriumok – a mai gyakorlattal egyezően – a vasárnap, délelőtt 10 órai miséken hangzottak el.

Hagyományteremtő közelmúlt: a 20 század

20. század 2. fele egyházzenei szempontból az egyik legjobban dokumentált időszak a Pesti ferences templom történetében. A templom történelmének ezen időszaka 1950- 1989-ig tartott. 1950-től világi pap, P. Horváth Richárd lett a Pesti ferences templom igazgatója. A rendek feloszlatása Pestet csak 1951-ben érte el. A ferences testvérek – egy kivétellel csak ekkor elhagyták a rendházat. A hívek lelki gondozását 1990-ig egyházmegyés papok biztosították.

Amikor minden állami iskolában megszűnt a kántorképzés, dr. Hamvas Endre püspök, esztergomi, apostoli adminisztrátor és az OMCE törekvéseinek köszönhetően előbb 1949-ben Esztergomban, majd 1950nyarán, a Központi Szemináriumban azonnal elindították a budapesti Kántorképző tanfolyamot. Így lett az ötvenes évektől kezdődően, napjainkig itt a Pesti ferences templom az 1897-ben alapított Országos Magyar ecilia Egyesület egyik központja. Az egyházzenei tanszék megszűntetése után, a rendszerváltásig – az 1988-ban elindított karnagytovábbképző mellett - ez az intézmény jelentette a katolikus egyházzenei képzés alapját. A Pesti ferencesek orgonistája - Gergely Ferenc-, a kántorképző tanára volt. Személye a kezdetektől fogva biztosította a Szeminárium és a Pesti ferences templom közötti együttműködést. 1953-ban Szak Ányos atya kilépett a ferences rendből, a kórust Gergely Ferenc és Margittay Sándor tartották életben. Bucsi László munkássága, karizmatikus egyénisége nagy hatással volt nemcsak kora, hanem napjaink egyházzenei gyakorlatára is. Felszentelésének évétől, 1954-től kezdődően Bucsi László lett a Pesti ferences templom káplánja, s a kórus vezetését is rá bízták. 1957-1992-ig zeneelméletet tanított a Budapesti Nyári Kántorképző Tanfolyamon, amelynek 1980-tól igazgatója is volt. 1970-1978 –ig ő volt a Központi szeminárium énektanára is.1985-től az Esztergomi Főegyházmegye zeneigazgatója volt, és négy éven keresztül szerkesztője a Musica Sacra egyházzenei folyóiratnak. 1980-tóban lett a Pesti ferences templom templomigazgatója, s egy évre rá az apáti címet is megkapta. A barátok templomában tovább ápolta a ferences hagyományokat: ferences papokat foglalkoztatott, nagy tisztelője volt Lisztnek. Ennek köszönhetően később kórusa is felvette Liszt Ferenc nevét. Egyes ferences ünnepek megünneplésére is nagy gondot fordított. Bucsi atya a II. vatikáni zsinat előtti liturgiában szorgalmazta, hogy énekkara ne csak az ordináriumot, hanem az adott vasárnap propriumtételeit is énekelje a Liber Usualis szerint, latin nyelven avagy a Kis Magyar Uzualisból, magyarul. A népet ekkor még nem tanították, így még nem kapcsolóhatott be a gregorián éneklésébe. A vasárnapi 10 órai nagymiséken és a miséktől független, egyházzenei áhítatokon is énekelt a kórus. Olyan kompozíciókat hallhatott itt a közönség, amelyeket a rendszerváltás előttig csak ritkán hangozhattak el nyilvános előadás keretében. A kórus tagjai között a kántorképző tanfolyam tehetséges növendékei mellett végzett zenetanárokat találhattunk. Repertoárjukon olyan, nagyszabású művek szerepeltek, mint Liszt Missa Choralisa, amelyet a szerző halálának napján adtak elő, Mozart: Koronázási miséje, vagy Haydn: Mariazelli miséje. Olyan, a katolikus liturgiához közvetlenül nem kapcsolódó műveket szólaltattak meg rendszeresen, mint J. S. Bach János-, és Máté-passiója, Magnificatja, s – 1973-tól kezdődően – h-moll miséje. A hatvanas évek közepén került sor először Liszt monumentáis, mintegy három órát kitevő művének, a Krisztus-oratóriumnak előadására is.

Nagycsütörtökön Bucsi László ideje alatt vált szokássá előadni Bach: János-, vagy Máté- passióját. A részvétel ezeken az eseményeken nemcsak felemelő, zenei élményt jelentett. Állásfoglalás volt a fennálló rendszer ideológiájával szemben. A rendszerváltás előtt virrasztást nem lehetett tartani, egyházzenei koncertet igen. Ezért kerülhettek ezek a rendezvények éppen Nagycsütörtök estére. Ezen az estén a Szeminárium kispapjait is átengedték Bach-passióit hallgatni a Pesti ferencesekhez. Az alkalmakat rengetegen látogatták, mind hallgatóként, mint aktív közreműködőként. A magas színvonalat olyan közreműködő zenészek biztosították, mint az Állami Hangversenyzenekar és a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjaiból kerültek ki.

A két templom – a Pesti ferences templom és az Egyetemi templom – közötti kooperáció nemcsak Gergely Ferenc személye révén nyilvánult meg. A hetvenes évek elején nem volt állandó kántora a szemináriumnak. Ilyenkor a 10 órás misét követően a Liszt kórus tagjai átmentek a kispapok ünnepi miséjére és a felajánlástól kezdődően énekelték az ordinariumot, míg a kispapok a propriumot.

1973-tól Dobszay László és Szendrei Janka szervezésében minden vasárnap este énekeltek vesperást az Egyetemi Templomban. A tételek az esztergomi rítus sorrendjéhez igazodva hangzottak el kezdetben latinul, később – a II. vatikáni zsinat szellemének megfelelően - magyarul. A népzsolozsmának ez a típusa 1985 derekán megszűnt. A papnövendékek ma is a Liturgia Horarum szerint mondják a vesperást. Ennek párhuzamaként kapcsolták a Pesti ferenceseknél a szerzetesi közösségek gyakorlatát követve az 1980-tól induló Rorate misékhez a Laudest. A miséket kezdetben Bucsi atya mondta, majd két évvel később Diós István atya vette át. Az egész Adventben tartó szentbeszéd-sorozat csúcspontja az éjféli mise volt. A misét, majd később az ezt a rendi hagyományok mintájára követő Laudest a ministránsokból kiválogatott előénekesek korálták. A roráték orgonistája 1977-től kezdődően Sirák Péter, Gergely Ferenc fiatal növendéke, a Liszt kórus későbbi karnagya, az éjféli miséé és az azt megelőző zenés áhítaté Gergely Ferenc volt.

A Pesti ferencesek templomigazgatója részt vett a Liturgikus Megújulási Bizottság munkájában. Ennek gyümölcseként a Pesti ferences templomban is énekeltek vesperást az esztergomi rítus szerint. Péntek esténként, Bucsi atya miséjén, az 1976-ól évek második felétől kezdődően működött olyan énekes csoport, amely a templomi szkóla elődjének tekinthető. A vesperást a Kántorképző jobb képességű hallgatói és a kórus arra vállakozó tagjai korálták. Hetente váltakozva hol a férfiak, hol a nők voltak az előénekesek. Az Éneklő Egyház antifónáinak kíséreteit is ezeken a miséken hallhatta először a Pesti ferencesek hívő közössége.

Bucsi atya nevéhez fűződik a Pesti ferences rendházban felállított két, gyakorló orgona és a templom új, 4-manuálos orgonájának építtetése is. Megvásárolta a martonvásári Római katolikus plébánia egymanuálos, 4 regiszteres pozitív orgonáját, amelyből szentélyorgonát szeretett volna felállíttatni. A templom Rieger orgonáján rendszeresen tartottak orgonahangversenyeket. Ezek az alkalmak havonta, a vasárnap 19.10-től 20 óráig, a nyolc órai mise kezdetéig tartottak .

A ferences rend 1989-ben kapta vissza a Pesti ferences templomot. Az átvétel ünnepi szentmiséjének végén, negyven év után ismét énekelhették a ferencesek a Salve sancte pater antifónát, a ferencesség emblematikus énekét Szent Ferenchez. Lévén, hogy a barátok nem csak a rendházat, hanem a templomot is visszakapták P. Tornyos Kálmán OFM gvárdián (házfőnök) atya mellé templomigazgatót is rendeltek: P. Kiss Csongort.

Liszt Kórus tagjainak többsége 1990 szeptemberében követte vezetőjét új helyére: a Budafok-Belvárosi plébániára. Bucsi Lászlótól a Pesti ferences templomban Sirák Péter vette át a karnagyi pálcát. A fiatal orgonista-karvezető, akinek 1994-ig főállású munkahelye ez a templom volt – az adott lehetőségekhez mérten folytatni kívánta 1950-1990 között kialakult, nagyszabású, zenekaros produkciókat felvonultató zenei örökségét és a mindennapok zenei gyakorlatát. Ehhez újra kellett szerveznie az énekkart. Munkája gyümölcseként az új kórus már 1990 decemberében képes volt arra, hogy a hagyománynak megfelelően, december 25-én Mozart Koronázási miséjét énekelje a nagymisén. Egy 1991-es költségvetés tervezet szerint a kórus Nagycsütörtökön az eredetileg hagyományos Bach-passió helyett Liszt Ferencre emékezve a Via Crucisra énekelte volna. Ez azonban átkerült Nagyszerdára, mivel l990 tavaszán – a liturgikus előírásoknak megfelelően - már lehetett virrasztást tartani a templomban. Szintén megmaradt a kórus repertoárján az előző időszakból Mozart D-dúr brevise (Virágvasárnap! és Pünkösd vasárnap) és Liszt: Szent Cecilia miséje, amelyet a század 50 es éveitől kezdődően, november 23-án, Szt Cecília napján tartottak.

Új műveket is tanultak és énekeltek, első sorban liturgikus keretek között: Brahms, Mendelssohn kórusműveit, Gabriel Fauré Requiemjét ekkor tanulta meg kórus.

A kapcsolat a kántorképző és a Pesti ferences templom között nem szakadt meg azonnal. A tartomány levelezésének tanusága szerint a kántorképzősök 1992-ig, a két gyakorló orgona elszállításáig a rendházban lévő kisorgonákon gyakoroltak. Gergely Ferenc - aki a Zeneakadémi orgona-, és egyházzene, valamint a kántorképzó tanára is volt - élete végéig, 1998-ig tanította növendékeit a Pesti ferencesek új hangszerén.

1991-től kezdte meg, majd napjainkban is folytatja adventi és nagyböjti konferenciabeszéd-sorozatátt Barsi Balázs OFM. Balázs atya novícius magiszterként és az Egyházzenei Tanszék liturgika tanáraként fontosnak tartotta, hogy a beszédek után a néppel közös vesperást énekeljen. Az előnekesek a rend novíciusai voltak. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyázzene szakos hallgatói csak alkalomszerűen vettek részt ezeken a vesperásokon, amig ezt fel nem váltotta az Alsó-Krisztinavárosi templomban bevezetett liturgikus gyakorlat. Először 1992. március 8-án és április 5-én énekeltek a vesperást orgonakísérettel, zeneakadémisták közreműködésével az esztergomi rítus szerint.

Új vonás volt a templom liturgiájában azoknak az ájtatosságoknak a bevezetése, amelyek a ferences lelkiséget, a Ferences rend történetét voltak hivatva megszerettetni a hívekkel.
Az ájtatosságokon P. Kiss Csongor és az általa alapított Pesti ferences nővérek és testvérek harmadik rendje szolgált. Az előénekesek is közülük kerültek ki.

A pesti ferences harmadrend énekelt a szerda esti miséket követő imaórákon is. P. Kiss Csongor a ferences imaórákat hálaadásként vezette be a ferencesek visszajövetélért, s egyben itt imádkoztak ima az új hivatásokért. A szertartás elmélkedésből, majd a napi misékbe hosszúságuk miatt be nem foglalható Pápai körlevelek felolvasásából, vagy ferences szentek életének ismertetéséből állt. Ezt az Esztergomi Népzsolozsmás könyvből vett vesperás követte, orgonakíséret nélkül.

A templom kórus alatti, baloldali kápolnájának kegyképe, 1743 óta a Pesti ferences templom kegyképe. A Pesti ferences harmadrend 1991-től, 2006-ig tartott processziókat, amelynek során az Igeliturgia után Magnificat, majd Mária ima és áldást követően a Stella coeli is elhangzott, latin nyelven. A himnusz a ferencesek egyik kedvelt énekévé vált. A legenda szerint Szent Bertalan tanította az éneket egy ferences kolostornak a pestis idején. A mariánus testvérek hétfőnként, a hónap első hetében, a Mariana provinciáért könyörgésként énekelték a tételt.

Fontos mozzanat volt a templom életében, az új orgona elkészülte. A ferences testvérek saját életkörülményeik, a rendház és a templomhoz tartozó, fokozatosan visszakapott helyiségek halaszthatatlan felújítása mellett vállalták, hogy befejezik a Bucsi László ideje alatt megrendelt, új hangszert. A Baróti István, Gergely Ferenc, Hajdók Judit és Sirák Péter tervei alapján, az Aquincum cég új orgonát épített az 1902-es Rieger orgona orgonaházába. A hangszert 1991. április 24-én avatták. Az orgonaszentelést az a Paskai László OFM bíboros úr végezte, aki ezt megelőzően visszaadta a Rendnek a templomot. Az orgonaszámok mellett elhangzott Benjamin Britten Dettingeni Te Deuma is. A népzsolozsmák bevezetésével felmerült egy kisebb, szentélyorgona gondolata is. Ezt azonban nem támogatta a templomi vezetés.

A vasárnapi orgonakoncertek 1990 után Adventben és Böjtben elmaradtak. 1993-ban nagyszabású sorozatnak adott helyet a templom. Az orgonazenés áhítatokból álló Egyházzenei Fesztivál koncertjeit a Magyar Rádiói is közvetítette. Mivel a belvárosi ferencesek orgonája az Aquincum cég fontos referencia-munkái közé tartozott, 1993-ban Európai Protestáns Egyházzenei Konferencia résztvevői is megtekintették a hangszert.

1996-ban újabb fordulat következett be a templom egyházzenei történetében. Pásztor Attila (kántor) és Pattantyús-Ábrahám Károly (karnagy) eredetileg helyettesei lettek volna az eredetileg a két évre, Japánba távozó Sirák Péternek. A templomi azonban vezetés úgy döntött, hogy állandósulhat ez az állapot. Az egyházi zene-mint a liturgia része – a templomigazgató: P. Kiss Csongor irányítása alá került, aki a ferencesség szigorúbb, aszketikusabb, obszerváns vonalát részesítette előnyben. Erősen korlátozta a nagyszabású, zenekari miséket, a templomban rendezet koncertek számát és az orgonagyakorlást. Orgonahangversenyt csak a templomigazgató külön engedélyével lehetett tartani. 2000-ben a LFZE egyházzenei tanszéke által a templomba tervezett orgona mesterkurzust Csongor atya már nem hagyta jóvá. A kórust szkóla-szerepben, vagy énekvezetőként látta volna legszívesebben. A P. Kiss Csongor által szerkesztett, eredetileg a helyettesi állásokat meghirdető, az egyházzenével kapcsolatos dokumentum tíz pontja híven tükrözi P. Kiss Csongornak az egyházi zenéhez történő hozzáállását. Emellett részletesen leírja azt is, mi volt az egyházzenészek feladata 1996 ás 2002 között a Pesti ferences templomban. Ezek a templom és a ferencesség hagyományaihoz kapcsolódó alkalmak napjainkig meghatározzák a Pesti ferences templom liturgiáját.

A ferences templomban a 20. század eleje óta, hétköznap délelőttönként, reggel hat órától kezdődően öt szentmisét mondtak a néppel. Délelőttönként, hétköznap 1994-ig két, ezt követően egy orgonás misét tartottak. Hétköznap és szombati napokon esténként Rózsafűzér imádságot követően, 18.15 órától litániát, majd orgonás misét tartottak. A litániákat májusban természetesen végig orgonával kísérték. Vasárnap délelőtt hat, este két szentmisét mondtak. Az esti, 18.30 órai szentmisét litánia előzte meg. Vasárnaponként a kántor feladata volt az énektanítás 8-as és 10 órai misék előtt. Vesperást a templomban Adventben és Böjtben Barsi Balázs konferenciabeszédeit követően énekeltek orgonakísérettel, valamint szerdánként, orgonakíséret nélkül, az esztergomi hagyomány szerint.

Az 1970-es évektől kezdve tartottak a Laudest a Pesti ferenceseknél, az esztergomi rítus szerint. Az eleinte Bucsi László, majd Diós István atya által vezetett imádságban a Himnuszt mindig énekelték, a többi részt azonban recitálták. Csak az adventi Rorate miséket követő Laudest kísérték orgonával.1991-től a ferences testvérek vették át a Laudes vezetését, akik 2006-ig nem változtattak a sem Laudes tételsorrendjén, sem szövegén. Az orgonistának külön feladatot jelentettek a rendi ünnepek: a Szent Antal triduum (június 11-13), a Szent Ferenc Tiduum(október 2-4), a lelkészség védőszentjének, Alkantarai Szent Péternek az ünnepe (templombúcsú, október 19), Vásárhelyi András és társainak emléknapja (szeptember 23), Porciunkula ünnepe (augusztus 2), Szent Klára ünnepe. Az előző időszak hagyományai közül megmaradt még a Liszt emlékmise június utolsó szombatján. A kórus Liszt: Missa Choralisát énekelte liturgikus keretek között. Ugyanakkor nem követte már a Gergely Ferenc által játszott orgonazenés áhítat, mint régen.

A Pesti ferences nővérek és testvérek feladata Úrnapján, Mindenszentek estéjén, halottak napján, a májusi Mária-áhítaton, ünnepi gyertyás körmenetek alkalmával, és a minden hónap első csütörtökjén, valamint Szent Klára napján tartott szentségimádásokkor az előénekesi teendők ellátása volt.

A kórus 1991 óta csak minden második vasárnap énekel. Sirák Péter távozása után megint újra kellett szervezni a csapatot. Ezt a feladatot Pattantyús Á. Károly, a Felső-Krisztinavárosi templom karnagya kapta, s oldotta meg nehéz körülmények között.

1994-ben alakult meg, és 1996 októbere óta énekel minden kedden napjainkban is, az esti 18.30 órakor kezdődő szentmisén Béres György atya, távollétében pedig ifj Sapszon Ferenc vezetésével a Schola Gregosiana Budapestiensis. Működésük nem állandó, a tanév ritmusát követik. Három ordinárium forog évente, szeptemberben a VIII. (De Angelis), Adventben a XVII (Kyrie salve), Karácsonyi és húsvéti időben az I. (Lux et origo) gregorián misét éneklik a hívekkel együtt. A propriumtételek közül a Communio zsoltárversei és a mise többi része magyarul hangzik el. A szentmisék után Béres atya éneket tanít, hogy a nép is be tudjon kapcsolódni a gregorián éneklésébe.

2002-ben generációváltás történt a templom vezetőségében. Az új templomigazgató P. Bagyinszki Ágoston OFM lett. Az ő meghívására érkezett a templom orgonás szolgálatainak ellátására Deák László orgona-, és zongora-művész, Jandó Jenő és Gergely Ferenc egykori növendéke.

Férjemmel együtt én is meghívást kaptam, először orgonista, majd szkólavezetői és egyházzenei igazgatói tisztségben. Állásunkat hihetetlenül izgalmas, három hónapos próbaidő letöltése után tölthettük be véglegesen. Az ekkor tapasztaltak alapján láthattam: tevékenységünk, küldetésünk célja a régi-, és új vonások egyensúlyának megteremtése, összebékítése lesz mind a liturgikus-, mind egyházzenei-, mind a templom közösségi életében.

Ágoston atya első kérése volt, hogy indítsunk orgonazenés áhítat-sorozatot templomunk 1998-ban elhunyt legendás orgonistája: Gergely Ferenc emlékére. Havonta, minden második szombaton rendezünk templomi hangversenyeket, amelyek keretét igeliturgia adja meg.

A templom szertartásrendjét elődeinktől örököltük. Apróbb változásokat kellett azonbant be kellett vezetni a templom életében, részint az általános paphiány, részint a miséket aktív szolgálatukkal ellátók túlterheltsége miatt. Fokozatosan elmaradtak a rendszerváltás előtti időkben, a dolgozóknak oly fontos reggel, 6 órai misék. A 2005-től az első csütörtöki szentségimádás és elsőpénteki keresztút egy évig elmaradt, majd két év múlva újra megtartották az aznapi litánia előtt, de már nem kísérjük orgonával. A hétköznapi miséken 2007-ig csak az első hétfői konventmise és a kedd reggelenkénti Szent Antal mise volt orgonás. A konventmise, amelyen a ferences testvéreken kívül a Pest ferences nővérek és testvérek harmadik rendje is jelen van, állandó énekei: a Naphimnusz, Kájoni énekét a Dicsőült Szent Ferenc kezdetű népének, és az Áldjuk a földön kezdetű, eredetileg Szent Ferenc Tranzitusának (október 4) szertartásában szereplő népéneket . A Szent Antal áhítat eredeti formájában nem tért el a 20. század elején leírtaktól. A testvérek 2005től kezdve egyszerűbb formáját vezették be. A mise befejező éneke az ÉE 269 Szent Antal ének első versszaka. Ezt Szent Antalról tartott elmélkedés, majd Szent Antal litánia és szentségi áldás követi. A szertartást a Szent Antal ének második versszaka zárja. A délelőtti csendes misék száma 2005-től csökkent. A kilenc órai misék maradtak el. Vasárnaponként a már meglévő misék mellé bevezették az öt órás, orgonás szentmisét is.
A templomban tovább működik a Belvárosi ferences templom Liszt Ferenc Kórusa. A kórus az 1991 utáni rendszerességgel, októbertől kezdődően minden második vasárnap, a 10 órai misén szolgál. Az új Liszt kórus mindmáig folytatja elődei hagyományait. Szolgálataikat 2003-ig az Erdődy Kamarazenekar, majd a Cappella Franciscana kamarazenekar segítette.

2003-ban alakult meg a templom saját szkólája, amely a rendtartomány neve után a Cappella Mariana nevet kapta. Vezetésében 2006-ig Fehér Judit volt segítségemre, majd Sárkány Júlia és Dobszay Péter lettek asszisztenseim. Ma a templom saját szkólájának feladata a vasárnapi 11 órai és 18.30 órai misék állandó zenei szolgálata, az egyházi ünnepnapok, valamint a ferences ünnepek, és a Nagyhét napjainak ellátása. Tagjai egyházzenészek és zenetanárok mellett a templomba járó, amatőr énekesek.

2004-ben merült fel az igény arra, hogy a templomban hivatásos zenészekből álló kamarakórus működjön. A Greccio Kamarakórus az elsőpénteki miséken és az ünnepnapokon teszi még szebbé a liturgiát.

A Pesti ferences templom miséinek és nagyheti szertartásainak énekrendjében érhető tetten leginkább a régi és új együttélése. Nemcsak a szkólás, hanem a népénekes, a novus ordo szerint végzett miséken is elhangik az adott időszakra vagy vasárnapra előírt Introitus és Communio. Az Éneklő Egyház propriumtételeinek bevezetése már az első kiadás megjelenése előtt megkezdődött templomunkban. Elődeink az Introitusok majd a Communiók könyvének megjelenésével egy időben kezdték el bevezetni az új tételeket. Ma a Graduale Hungaricum szerint énekeljük a mise változó részeit. Az Offertoriumok könyvének dallamai, csakúgy, mint a Graduale Hungaricum offertoriumai nem tudtak meggyökerezni a pesti ferencesek egyházi zenéjében. A szkólás és elsőpénteki miséken az Introitus és a Commnio előtt, elhangzik az eredeti dallam latinul, majd a nép magyarul ismétli meg. A leggyakrabban használt ordináriumok: a Könnyű magyar ordinarium és a Missa mundi. A szkóla vasárnap esti miséin az évközi időben a Missa de Beata (IX) vagy a Missa De Angelis (VIII.), Böjtben és Adventben a Missa mundi, Nagycsütörtökön a Cunctipotens genitor (IV), Húsvéti Időben a Missa Lux et Origo (I), tételei hangoznak el. Az ordinarium tételei közül a Credo közös éneklésére tett kísérleteink nem váltak be.

A vasárnap esti miséken, a Ferences Regula 800. jubileumi évének tiszteletére havi rendszerességgel a teljes mise és az azt követő vesperás énekanyagát az Egyetemi Könyvtárban található két. Ferences antifonáléból vettük, latin nyelven. Ez hagyományteremtő kezdeményezésnek bizonyult: azóta a miséken, havi rendszerességgel, a megfelelő vasárnapokon a két ferences forrásban megtalálható, gregorián tételeket énekeljük.

A Jubileumi évben a Greccio kamarakórus az elsőpénteki miséken ferences szerzők ordinarium és proprium tételeit énekelte. Így kerülhetett sor Viadana , Aliseda, Rovetta, Porta, Spielenberger és Roskovszky miséinek és motettáinak felelevenítésére.

A szkóla és a kamarakórus szolgálatásnak csúcspontja a Nagyhét, a Novus Ordo szerint végzünk, a „piros”, ferences könyvből vett énekes tételekkel. A szent három napon reggelén lamentációt is éneklünk. Ez 1990-2005ig a Pesti harmadrendiek feladata volt, s csak ezután vette át ezt a feladatot a szkóla. Az előénekesek 2005 óta a ferences testvérek.

Bagyinszki atya kezdeményezésére elevenítettük fel a Bach-passiók előadásának hagyományát. 2004 Virágvasárnapját megelőző szombaton a templom kórusainak és vendégkórusok közreműködésével ismét felcsendülhetett J. S. Bach János-passiója.

Ezt a hagyományt mindmáig folytatjuk.

2006–ban Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány néven egyesült a két magyarországi ferences provincia. A döntést június 24-én hirdette ki José Rodriguez Carballo ferences generális a Pesti ferences templomban. Az ünnepélyes szentmisén – akárcsak a Nagyhét Szent Háromnapján – együtt szolgált a templom három énekes csoportja: a Pesti ferences templom Liszt Kórusa, a Cappella Mariana és a Greccio kamarakórus. A vendégkórusokkal kiegészített csapat ordináriumként Jean Langlais (1907-1991) Missa Salve Regina miséjét énekelte, míg a propriumtételek közül az Introitus és a Communio az Éneklő Egyházból (ÉE 659, 680), többszólamú verzussal szólaltak meg. A ferences ünnepeken szokásos három népének gyülekező énekként, felajánlásra és kivonulásra hangzott el.

Új templomigazgatónk Fejes Antal OFM (2005) után Hegedús Kolos OFM lett. A Pesti ferences templom egyházzenei jellemzői nagyon függtek attól, ki volt, s a ferencesség mennyire konzervatív ágát képviselte, a mindenkori templomigazgató. Kolos atya a művészetek nagy pártolójaként szorgalmazta a vendégkórusok befogadását, támogatta a nagyszabású egyházzenei koncerteket. Támogatásával valósulhatott meg többek között ferences kórusok és vendégkórusok közreműködésével Mozart: Requiemjének és G. F. Handel: Messiásának koncertszerű előadása. Vendégeink között ismét szerepelt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Alma Mater Kórusa.

A liturgikus rendben változást jelentett, hogy a Laudest, amelyet a testvérek 2005-óta énekelte ismét közösen a néppel, már nem a Népzsolozsmás könyvből, hanem a Liturgia Horarum szerint éneklik a Népénektár himnuszdallamaival és magyar zsoltártónusokkal.A délelőtt 10 órai misék ismét orgonásak. Előttük – mivel a 9 órai misét 2005-től el kellett hagyni – szentségimádást tartanak, litániával. Megszűntek a Kegykápolnához zarándokló processziók.

Gergely Ferenc emlékét halála óta nemcsak a március 18-án tartott emlékmisék és az orgonazenés áhítat-sorozat őrzi. 2008-tól orgonazenés virrasztással emlékezünk meg egykori tanárunkról. Ezen a napon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Orgona Tanszékével történő együttműködésben tartunk előadásokat. Ezt este zártkörű hangverseny követi, amelynek szereplői Gergely Ferenc legidősebb és a Zeneakadémia legfiatalabb növendéke, egy a Zeneakadémia tanárai és a templom orgonistái közül.

2006-tól lelkipásztorként szolgál a templomban Hován Ágoston OFM (?), az Esztergomi Ferences Gimnázium egykori énektanára, valamint Kercza Asztrik (1972-) OFM, aki a Zeneakadémia Egyházzene szakán főiskola diplomát szerzett. Hozzáértő támogatásuk révén, a mindenkori celebráns oldaláról válthat teljessé a liturgia zenei szolgálatának szépsége a Pesti ferenceseknél.

2010 ben új templomigazgatónk Bezzegh Kelemen OFM testvér. Szeptember 23-án Dobszay László kezdeményezésére, a templom szkólájának és Kamarakórusának közreműködésével tridenti rítusú szentmisét tartunk templomunkban John Henry Newman(1801-1890) bíboros boldoggá avatásának tiszteletére. A mise celebránsa Barsi Balázs OFM lesz. A régi rítusú mise énekei között a latin nyelvű proprium tételek mellett elhangoznak magyar fordításaik, Byrd ordinárium-, és propriumtételei, valamint magyar népénekek, melyeket a népi emlékezet és ferences források őriztek meg számunkra. Így él, immár békességben egymás mellett a jelen és a múlt a Pesti ferenceseknél nyelvben, időben, a liturgiában és zenéjében egyaránt.