Belvárosi Ferences Templom Cím: 1053 Budapest, Ferenciek tere 9. Telefon: (1) 317-3322 Templomigazgató: P. Kárpáti Kázmér OFM
MINDENNAPOK
MÚLTUNK
ÉLETÜNK
EGYHÁZZENE
GALÉRIA
IMPRESSZUM
Vissza a főoldalraBelvárosi Ferences Templom
Templomigazgató:
P. Kárpáti Kázmér OFM
Cím: 1053 Budapest,
Ferenciek tere 9.
Telefon: (1) 317-3322
Fax: (1) 317-3970
E-mail: pestiferences@ofm.hu
Honlap: pestiferences.ofm.hu

©Belvárosi Ferences Templom
Legutóbbi frissítés: 2015.02.15.
Hosszabb történet

 A templom és a kolostor története

A Pesti Ferences Templom – mai barokk formájában – a csak a 18. század elején épült fel, tör-ténete azonban a 13. század közepéig nyúlik vissza.

Az 1209-ben megalakult ferences szerzetesrend (Kisebb Testvérek Rendje, OFM) tagjai Magya-rországon már IV. Béla király (1203-1270) idejében megjelentek, aki kolostorokat, templomokat alapított számukra. IV. Béla király maga is Szent Ferenc harmadik rendjének volt a tagja, a fe-rencesek pedig a királyi család tanácsadói és gyóntatói voltak. Tehát huszonnégy évvel Assisi Szent Ferenc halála után Béla király személyében Magyarországnak "ferences királya" volt, aki országszerte kolostorokat és templomokat építtetett számukra. Ekkor létesült a pesti templom és kolostor is, amelynek romjaira épült később a mai barokk épületegyüttes.

A templom története a 13. századi Pest históriájába vezet vissza bennünket. A régi Pest abban az időben csak a mai Irányi Dániel utca – Ferenciek tere – Petőfi Sándor utca és a Régiposta utca által határolt területet jelentette, amely nagy részben városfallal volt körülvéve, illetve a Dunának egyik ága övezte. Ennek magja a római birodalom területén a "Barbaricum"-ban felépített Contra Aquincum erőd volt a mai Március 15.-e téren, amely meghatározó szerepet játszott a középkori Pest város kialakulásában. A város határában, a városfalakon kívül, a kapuk közelében a tatárjárás utáni időben, 1250 és 1260 között épült fel a ferencesek első temploma az egyszerűbb emberek kis házai és viskói között. A rendi szabályok szerint a városon kívül felépült és Veronai Szent Péter vértanú tiszteletére felszentelt gótikus templom ugyanazon a helyen állt, ahol ma a jelenlegi istenházába betérhetünk. A ferences rendházon túl már Rákos mezeje terült el, ahol országgyűléseket tartottak. Ilyen alkalmakkor a ferences templomban ünnepélyes szentmisét mondtak, ahol az egyházi méltóságok mellett a király és az ország nagyjai is megjelentek. Így például IV. Kun László óta az országgyűlések utáni ünnepélyes Te Deumokat (hálaadásokat) itt tartották. Korabeli feljegyzések szerint III. András királlyá választásakor is itt mutatták be az ünnepélyes szentmisét.

A ferences templom és kolostor területe abban az időben jóval messzebbre nyúlt: a mai Astoria, Kossuth Lajos utca, Reáltanoda utca által határolt rész is hozzá tartozott. A város gyors fejlődése révén a városfalak is kijjebb kerültek a mai kiskörút vonalába. A ferencesek abban az időben nem csak Pest városának híveit gondozták, hanem a környék falvainak lelki szükségleteit is szolgálták, sőt a kun missziók munkájában is tevékenykedtek.

A szerzetesek letelepedésük kezdetétől – hitéleti tevékenységük mellett – gyakran irodalmi és tudományos munkát is folytattak. Egyik legismertebb tudós szerzetes a 15. században élő Temesvári Pelbárt, aki a budai, később az esztergomi kolostorban tanított. Az ő növendéke volt Laskai Ozsvát, a pesti templom neves hitszónoka, a kolostor házfőnöke, később a magyar-országi provincia elöljárója. Laskai háromkötetes gyűjteményes munkája (Biga salutis) ünnepnapi és nagyböjti szentbeszédeket tartalmaz latin nyelven, az értelmezés céljából magyar szavakkal megtűzdelve. Temesvári Pelbárt utolsó munkáját Laskai fejezte be.

Csáti Demeter ferencrendi szerzetes versbe foglalta a magyar honfoglalás történetét. Krónikás verse Ének Pannónia megvételéről címen ismeretes. Csáti a mohácsi vész után írta krónikás énekét, "mikor nagy bú vala Magyarországon".

II. Ulászló idejében a kolostorban működött Vásárhelyi András szerzetes, a középkori vallásos költészet egyik legszebb gyümölcsének, az Angyaloknak nagyságos asszonya kezdetű éneknek a szerzője. Ő irodalmunk első név szerint is ismert magyar költője, nevét a versfők összeolvasása adja. Az Isten anyjához intézett énekből a török veszedelem miatt hanyatlásnak indult magyar-ság fájdalma és esengése csendül ki. A 17 szakaszból álló vers végén Vásárhelyi utal a vers ke-letkezésének időpontjára és helyére is:

„Ezt szerzették Pestnek városában,
Ugyanottan Szent Péter utcájában:
Születet után elmúlt időben
Ezerötszáz és nyolc esztendőben.”

(Szent Péter utcája a mai Kossuth Lajos utca.)

Vásárhelyi Andrást a törökök megölték, halálának körülményei azonban bizonytalanok. Doku-mentumok által meg nem erősített helyi hagyomány őt is a templom vértanúi között tartja szá-mon.

1526-ban Szulejmán török hada Budavár eleste után, szeptember 23-án Pestet is elfoglalta, a kolostort, a templomot Pest városával együtt felégette. A kolostor hátra maradt szerzetesei a harcban elestek. Az új ferencesek – nagy erőfeszítéssel – 1537-re a templomot újjáépítették. Ám nem sokáig örülhettek az új épületnek, négy év múlva ugyanis a török végleg megszállta Pestet, a templomot pedig török imaházzá építették át. Pesten három dzsámi és egy mecset létesült, a ferences templom lett Szinán bég dzsámija. A harcokat túlélő néhány szerzetes a templom köze-lében maradt és szolgálta a híveket. A dzsámi alapfalai a mai napig megmaradtak, ezek a temp-lomhajó bejárati padozata alatt találhatók. A négyszer nyolc méteres, középen oszloppal meg-erősített, csehsüveggel borított terem észak-keleti tájolásával az egykor itt állt dzsámira utal. A dzsámit Kalcher Márton, osztrák származású pesti kőműves alakította át templommá, akit 1701-ben a ma is meglévő kriptában temettek el.

A templom idővel kicsinek bizonyult, ezért Dvornikovich Mihály váci püspök pártfogásával és más adakozók segítségével 1715-re felépülhetett az újabb templom és konventépület. A végle-ges, ma is meglévő templom alapjait 1727-ben tették le, felszentelésére – amelyet ünnepélyes keretek között Patachich Gábor kalocsai érsek végzett – tizenhat év múlva, 1743. szeptember 21-én kerülhetett sor. A templomot Alkantarai Szent Péter tiszteletére emelték. (A szent a ferences rend legszigorúbb szabályokat követő ágának alapítója volt, a spanyolországi Alcantarában született 1499-ben és 1562-ben halt meg.)

Az egyemeletes kolostor építése 1748-ban fejeződött be. A rendház mögötti területet 1784-ben a Pestre helyezett egyetem botanikus kertje számára vették igénybe, majd a rendház déli és nyuga-ti szárnyába az egyetemi könyvtárat helyezték el. A változások során le kellett bontani a temp-lom épülete melletti lorettói kápolnát, hogy a rendháznak új kijáratot építhessenek. A ferencesek birtokviszonyai egyre csökkentek, 1876-ra a rendház helyén felépült az egyetemi könyvtár új palotája. A botanikus kertet áthelyezték az Illés utcába, helyén megnyitották a Szép utcát, és Hild János szabályozási tervei szerint a területet beépítették. Az új rendházat közvetlenül a templom mellé építették. Ugyanabban az időben készült el a "ferences bazár" néven ismert átjáróház, Kéler Napóleon terve alapján. Az átjáró is összeköti a Ferenciek terét a Kossuth Lajos utcával.

Amikor II. József a szerzetesrendeket megszüntette, a Pesti Ferences Templomot plébániaként engedélyezte csak működni, de tizenöt páter és két laikus testvér továbbra is elláthatta a lelki-pásztori munkát. Az Alcantarai Szent Péter templom 1822-től ismét rendi templom lett.

A Pesti Ferences Templomhoz számos történelmi, művelődéstörténeti és irodalmi esemény is fűződik: a reformkor nagy egyházi szónokait Széchenyi és Kossuth is sokszor hallgatta. Sokakat vonzott Albach Szaniszló, Gegő Elek Nicefor és Gasparich Kilit hazafias szentbeszéde.

Gegő Elek Nicefor jelentős irodalmi munkásságával is kitűnt. Felkereste a moldvai magyarságot, a csángó telepesekről írt munkájáért a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta. Albach Szaniszló német nyelvű szentmiséit is sokan látogatták, de korszakalkotó a híres Herbarium című műve is, amelyet a Magyar Természettudományi Múzeum őriz. Gasparich Kilit beállt nemzetőrnek, Ozoránál részt vett az ellenséges hadosztályok bekerítésében, amiért 1852-ben haditörvényszék elé állították és felakasztották.

A szabadságharc után, a megtorlás éveiben, a ferences atyák számos menekültnek és üldözöttnek nyújtottak menedéket. A bencés Czuczor Gergely – börtönbüntetése előtt – öt hónapig in-ternáltként volt a zárda lakója. Az 1849. október 6-án vértanúhalált halt gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt a kivégzés után jeltelen sírban akarták eltemetni, Dank Agáp házfőnök azonban titokban a templom kriptájába temettette. A kiegyezés után Királyi Pál képviselő indítványozta Batthyány újratemetését, s ennek véghezvitelére bizottság alakult. 1870. március 29-én megnyitották a sírt, hogy a kivégzett miniszterelnök holttestét azonosítsák. A borzongató ese-ményen részt vett fia, Batthyány Elemér is. A korabeli Vasárnapi Újság így tudósított: „A sírbolt szabad terére kihozatván a koporsó teljesen széthullott, a tetem is már nagyon enyészetnek in-dult. Az elhunytnak szép, nagy szakálla azonban teljes épségben fennmaradt. (...) A koponya már szétmállott, de még mindig meglátszik azon a golyó helye, mely a nemes éltet kioltá. A hulla fekete ruhába volt öltöztetve, s az öltözetdarabok közül a posztómellény maradt meg legjobb épségben. Azonban a fekete bársony kabát, melyben a vértanú elhunyt, szintén megismerhető, s néhány fából készült gomb még ép maradt. Az eredetileg fehér faforgács, melyen a gróf feje nyugodott, vörössé vált". Az első felelős magyar miniszterelnököt 1870. június 9-én a temp-lomban felravatalozták, s hatalmas pompával, hatlovas halottaskocsin vitték végleges nyughe-lyére, a Kerepesi temetőbe, ahol mauzóleuma áll.”

A templomban és a zárdában gyakran megfordult Liszt Ferenc, akit kívánságára a rend konfráterévé avattak. Emlékét egy kis tábla őrzi a templom jobboldali padsorának szélén.

A két világháború közötti időszak országos hírű szónoka volt Buttykay Antal atya, aki a Katoli-kus Sajtó Vállalat egyik alapítója is volt. A templomban kis márványtáblák emlékeztetnek a többi neves ferencesre.

A háború utáni talán legnagyobb tömegmozgalom, amelyen több százezer ember vett részt, az 1945. augusztus 20-ai Szent Jobb Körmenet volt. 1944 végén a nyilasok a Szent Jobbot is nyu-gatra hurcolták, amelyet az amerikaiak 1945. augusztus 19-én az angolkisasszonyok Váci utcai zárdájába visszahoztak. Ekkor a nagyszabású Szent István-napi körmenet a Pesti Ferences Templomból indult.

1950-ben állami rendelettel – a többi rendhez hasonlóan – a ferencesektől is megvonták a mű-ködési engedélyt, csak néhány iskola maradhatott fenn. A pesti rendházban megszakadt a feren-ces jelenlét történelmi folytonossága. Néhányan később világi papként visszatérhettek, de csak 1989-ben ölthették fel ismét a rend ruháját, hogy az 1990. szeptember 1-jével visszakapott ősi templomukban szerzetesekként folytassák áldásos munkájukat.

Székely Imre

Tovább...>>>