Belvárosi Ferences Templom Cím: 1053 Budapest, Ferenciek tere 9. Telefon: (1) 317-3322 Templomigazgató: P. Kárpáti Kázmér OFM
MINDENNAPOK
MÚLTUNK
ÉLETÜNK
EGYHÁZZENE
GALÉRIA
IMPRESSZUM
Vissza a főoldalraBelvárosi Ferences Templom
Templomigazgató:
P. Kárpáti Kázmér OFM
Cím: 1053 Budapest,
Ferenciek tere 9.
Telefon: (1) 317-3322
Fax: (1) 317-3970
E-mail: pestiferences@ofm.hu
Honlap: pestiferences.ofm.hu

©Belvárosi Ferences Templom
Legutóbbi frissítés: 2015.02.15.
Alkantarai szent Péter élete

ALCANTARAI SZENT PÉTER ferences szerzetes
Október 19.

*Alcántara, 1499. +Arenas de San Pedro, 1562. október 18.

Pedro Garavito Estremadura tartomány egyik kis városában, Alcántarában született. 1513-ban került a salamancai egyetemre.

1515-ben, amikor a humán tanulmányok végeztével megkezdhette volna a jogi, orvosi vagy teológiai tanulmányait, úgy döntött, hogy nem tanul tovább, hanem ferences lesz az obszervánsoknál. Be is lépett egy salamancai kolostorba, ahol a következő évben fogadalmat tett.

1524-ben pappá szentelték, 1525-ben házfőnök, gvárdián lett.

1536-ig Péter több kolostorban is viselte ezt a tisztséget, s mellette missziós körutakat tartott. Főként a megfeszített Krisztusról prédikált, s Krisztus valóságos keresztjének megfelelő nagyságú kereszteket állított fel.

Majd megírta Az elmélkedés aranykönyvecskéjeként az imádságra vezérlő kalauzt.

1537-ben a portugál király meghívására tanácsadónak Lisszabonba ment.

1538-ban haza kellett térnie, mert a Szent Gábriel rendtartomány provinciálisává választották. Ekkor megpróbálta a fiatal korától élt szigorú fegyelmet regula-formába önteni, de tervezetét 1540- ben a káptalanon rendtársai elvetették.

1541-ban egy társával Portugáliába ment, s a tengerparti Arabidában remeteéletet kezdett. Teljes szegénységben, kemény szigorban élték imádságos, vezeklő életüket. Éjfélkor keltek, zsolozsmáztak, elmélkedtek és dolgoztak. Fekvőhelyük egy csupasz deszka volt, lábbelit nem viseltek, húst nem ettek, bort nem ittak. E kemény szigor ellenére egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

1543-ban Pétert visszahívták a Szent Gábriel provinciába, hogy reformját náluk is honosítsa meg. A püspök támogatta, a provinciális azonban túlzónak tartotta szigorát. Péter ezért Rómába ment, hogy legfőbb hatóságaitól engedélyt kérjen, de az obszervánsok miniszter generálisa nem adott hozzájárulást. III. Gyula (1550--1555) viszont jóváhagyta a reformot, Pétert magát pedig -- hogy elejét vegye a rendfőnök akadékoskodásának -- a másik ág, a konventuálisok főnöke alá rendelte. A következő pápa, IV. Pál (1555--1559) a jóváhagyást megtoldotta azzal, hogy Péter annyi kolostort alapít, amennyit csak akar. Hazatérése után ha-marosan meg is alapította Pedroso kolostorát.

1558-ban Avilába ment, mivel a kármelitáknál nagy viták folytak Avilai Teréz reformja körül, hogy segítsen Teréznek. Ellátta tanácsaival, bátorította a szegénységre, majd Pedrosóba viszszatérve levelet küldött Teréz gyóntatóinak, melyben igazolta Teréz törekvéseit és misztikáját. Pedroso alapítását egész sor kis reformkolostor alapítása követte, amit a Szent Gábriel provincia szerzetesei egyre nagyobb gyanakvással néztek. Pétert nyugtalan képmutatónak, békétlenkedőnek és szakadárnak nevezték, s azzal vádolták, hogy az egész reform rugója a hatalom-vágya.

1559-ben a pápa megbízottjaként látogatta a kolostorokat, s 1561-ben a reformkolostorokból egy új, Szent Józsefről nevezett provinciát szervezhetett meg.

1562 október 18-án Arenasban meghalt. 1622-ben boldoggá, 1629-ben szentté avatták.